Ebben a pontban 1-2 tippet szeretnék adni, hogyan szoktassuk le kutyánkat pár dologról:
Tipikus border, avagy gyerekekre való felugrálás leszoktatása:
A borderek többsége a kisgyerekre felugrál, döfködi, löködi őket. Ez egy teljesen normális viselkedés a fajtára nézve. Mivel hatalmas terelő ösztön dolgozik bennük, késztetést éreznek, hogy "terelgessék" őket. Mivel a kisgyerekek nem tudják még kontrollálni őket és keményen rájuk szólni, ki vannak szolgáltatva nekik. Erről sürgősen le KELL szoktatni a kutyát. Szóljunk rá! Bármikor, amikor fel próbál ugrálni, tiltsuk le és dicsérjük, ha abba hagyta. A dicsérettel rászoktatjuk, hogy mit csinál helyesen, mit várunk el tőle. Próbáljuk meg minnél több kutyás foglalkozásba bevonni a kisgyereket. Hozzá kell szoktatni a kutyát, hogy bizony de bármennyire is tehetetlennek néz ki vele szemben a "kisember", igenis felette áll. Tehát nem lépheti át az ő "személyes terét" sem. Ezt meg kell vele értetni. Adjon neki utasításokat a kisgyerek is. Viselkedjen a kutyával úgy, hogy tudtára adja, nem lehet lökdösni vagy irányítani őt. Esetleg tanítsuk meg neki, hogyan tudja ő maga letiltani az felugrálásról. Ha nem megy rászólással, jöjjön a grabancmegragadás! Megfogjuk a kutya nyakán a bőrt és annál fogva lehúzzuk magunkról. Ez után nem jár dicséret, ugyanis nem saját maga hagyta abba, nem hallgatott a "szép" szóra, hanem mi léptünk közbe.
Gyors habsolás:
Sok kutya nagyon gyorsan felfalja az ételét, ami gyomor panaszokat okozhat. Ezek elkerülése érdekében érdemes megtanítani egy vezényszót, ami azt a célt szolgálja, ha mondod neki, azonnal abbahagyja az evést és rád figyel, amíg vissza nem engeded a táljához. Ez azért jó, mert ha rendszeresen minden etetésnél használod, egy idő után a kutya megtanulja, hogy bármelyik pillanatban kimondhatod, így már nem is az étel habsolásával lesz elfoglalva, hanem, hogy mikor mondod ki azt a bizonyos varázsszót. Tehát lassabban fog elkezdeni enni, hogy könnyebben abba is tudja hagyni, amikor itt az idő.
Ez egyben egy dominancia gyakorlat is, tehát ha már nem habsol, érdemes néha-néha elővenni!
Nálunk nagyon jól bevált!
Cipő-, bútorrágás:
Sajnos a leszoktatásnak van egy olyan hátránya, hogy csak akkor tudunk közbeavatkozni, ha jelen vagyunk. Ha rajtakapjuk ne kezdjünk hosszú büntetésbe vagy szidásba, egyszerűen finoman, de azért határozottan pöcköljük meg az orrát vagy legyintsük meg. Így egy kellemetlen élmény párosul a rágáshoz, tehát rövid időn belül le fog szokni róla. Viszont nagyon nem egyszerű, ugyanis ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, bizony rajta kell kapni...
Jó megoldás lehet, ha veszünk neki egy játékot, vagy adunk neki egy palackot és mikor elkezd megint rágni, kicseréljük és eltereljük róla a figyelmét. Ezzel arra szoktatjuk, hogy sokkal jobb buli például egy palackot rágni, ami zörög és csörömpöl, mint a bútorokat.
Kölyökkutyával egyszerűbb a helyzet, mert még nem alakultak ki benne rossz szokások, nevelés kérdése, hogy le tudjuk-e szoktatni róla illetve, hogy időben lépünk-e.